Utolsó nap

Tegnap nagyon elment az idő, nem írtam már. Reggel nagy elánnal
elindultunk az utolsó utamnak. Utólag is köszönöm Bélának, hogy
eljött, mert neki már megvolt a kötelező út. Én a bokám miatt egy
napot kihagytam. Felmentünk megint a Zöldtavi csúcs aljába, a Lucas-t
másztuk, vagy valami hasonlót, mert topot nem vittünk és senki nem
tudta merre megy. Azt sem tudom hányas volt, de nagyon tetszett. Az
első hossz ugyan enyhén döcögősre sikeredett, nem voltam képes
normálisan koordinálni a kezem meg a lábam...ettől aztán az agy is
beáll. Szóval nyüszögtem rendesen, de az út végére már nagyon
belejöttem, még bevállaltam volna pár hosszt. Egész nap éhes voltam, a
csúcson töménytelen édességet toltam magamba, amitől a - megint
szuper,de már megszokott- levezető úton olyan hányingerem lett, hogy
le kellett feküdnöm. Kaja, KETCHUPOS TÉSZTA...ÁÁÁÁ... Este táborzárás,
volt kis nézeteltérés, de végül mocsár és pálesz. Már akinek...
Reggeli, rántotta szigorúan kiskanállal. Most itt fekszünk a ház előtt
a kövön, tűz a nap, a nagyok nagyokat másznak, mi meg kutatjuk a kis
hangyákát a falon és izgulunk értük. Még győzködjük egymást a Bélaval,
hogy felkaparjunk e valahová, de még nem döntöttünk. Akárhogyan is
lesz, megint jó volt itt. Köszönöm mindenkinek, hogy gondolt rám és
drukkolt, nagyon fontos volt ez nekem. Bőven van még mit tanulnom, de
nagyon sokat viszek innen megint haza. :) Puszi

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com