Az ember aki a legtöbbször nem jutott el az Ortlerig

Na, ez vagyok én...

A cuccok természetesen nem száradtak meg. Reggel egy órát töltöttünk azzal, hogy hajszárítóval szárítgattuk a ruhákat, de sajnos nem volt túl hatékony. A háznéni összehúzta szemöldökét, bepakoltunk a kocsiba és irány Olaszország. Ködös esős idő az maradt. Útközben javasoltam, hogy ugyan járjunk már utána milyen idő lesz a következő napokban, és sajnos Krisraichu rossz hírekkel szolgált... Eső, hóesés mindenhol. Így hát harmadszorra sem jutottunk fel az Ortlerre. Hazajöttünk. Nem vagyok túl happy, hogy idén a második szabadságos hetem megy tönkre az időjárás miatt. A Jodlerbe beszállni kétséges időjárási viszonyok közepette nem tűnt makulátlan ötletnek, de ha nem tesszük még az is elmarad.

Königsjodler

Hétfőn reggel 6-kor terv szerint elindultunk. Keddre terveztük a
klettersteiget, de miután esőt ígértek - és ez egy rugalmas túra, mi
pedig még rugalmasabbak vagyunk - úgy döntöttünk egyből nekivágunk.
13:00-kor értünk a parkolóba, gyors pakolás. A beszállás 800 méter
szint: út, mező, szikla. 14:30-kor találkoztunk két hegyimentővel,
megjegyezték a Jodlerhez késő van. Mondom: fent alszunk. Akkor is
késő. Ok, ez van. Tűző nap végig, utálok így gyalogolni. Téli
bakancsban, hátizsákkal. Máskor napi programnak elég 800 szint, de
végül 15:45-kor beszálltunk a 1700 m hosszú (900 m szint)
klettersteigbe. Akkor még sütött a nap... Gyülekeztek a felhők, ami
egy fém drótkötélpályán kimondottan nem öröm. Béla valószínű napszúrást kapott, nem volt túl jól. Én csak a vihartól paráztam. Elkapott először egy
jégeső, majd 20 perc múlva egy komolyabb eső, ami többé nem állt el.
Az utolsó D szakasz előtt van egy menekülő, mentünk is. Gondolkodtunk
még felmenjünk a Matrashausba a Hochkönig csúcsra, de MÉG 550 szint
lett volna. Tehát lefelé indultunk. 200 m. Eső eláll. Mégis fel? Nem,
már le. Elég szar a levezető út, közben újra esik ezerrel, a víz folyt
le mindenhol. Szerintem én így még soha nem áztam el.

Közben köd, elég morci idö volt. 1200 méter szint lefel, elég megterhelő.
Köveken, mezőn, fenyvesben, tehén legelőkön és főként sárban.
21:30-kor értük el a főutat. Sátrazást terveztünk, de mindenünk vizes
volt. Így a szemközti panzióssal alkudoztunk és ott aludtunk. A szoba
kb. menekülttábor lett, minden elázott a zsákban is, kiteregettük
hátha megszárad...

Saját mobilkészülkemről küldve