2008. július 26., szombat

Csúcstámadás

Első sorban szeretném megköszönni a sok szülinapi sms-t. Nem volt
egyszerű nap :) Reggel 3:30-kor keltünk, 4:30-kor szálltunk be az
útba, természetesen még sötétben. Roham léptekben haladtunk, 250 m
szintet tettünk meg egy óra alatt. 4002 meteren Solvay ház, ott
megálltunk reggelizni. Kicsit rosszul lettem, hányingerem volt és
remegtem. Próbáltak etetni, itatni. Szörnyű volt, de segített. Fél óra
után haladtunk tovább. Az út végén fix kötelek is vannak, elég
izmozós. Pont mire azt hittem volna vége, még várt egy hómező...
11:15-kor értünk fel. Pár perc fent, elég erős szél volt siettünk le.
A lefelé út horror volt. Majdnem 12 órát másztunk lefelé. Iszonyú
lassan haladtunk, sokat kellett várni másokra is. Nagyon sok volt, úgy
éreztem soha nem érünk le. Besötétedett már mire leértünk. Kb. 20
percre rá jég kezdett esni. Nagyon szerettem volna még tegnap lemenni
Zermattba, de eselyünk sem volt. Az utolsó felvonó lement 4 óra után,
és így 1200 meter lemászás után még le kellett volna gyalogolni még
kb. 1600 szintet. Szóval itt maradtunk a Hörnli hüttében. Már
összepakoltunk, megyünk le. Eszünk Zermattban egy sült kolbászt,
kiülünk a főtérre. Még megy a "vita" a hazamenetel miatt.- Szóval túl
vagyunk rajta, egyenlőre nem tudok mit mondani, még kavarognak bennem
a dolgok. Elég megterhelö volt, főleg a lejövet. Nem mondom, hogy túl
élvezetes volt, a végén már sírdogáltam is, annyira kilátástalannak
láttam a helyzetet. Ez volt az első ilyen mászásom, örülök, hogy
sikerült. Most leginkább fürdeni szeretnék, és, hogy ne fájjon
mindenem. :) Köszönöm mindenkinek, hogy gondolt ránk. Puszi

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

2008. július 24., csütörtök

Hörnli hütte -3260 m

Ma nagy zsákkal, de minimál cuccal felbaktattunk 690 m szintet. Ez a
hütte a kiinduló pontunk. Egész tűrhető volt a feljövet, már a nagy
zsák sem zavar. Aggaszt, hogy töri a bakancs a lábamat. 3 parti elment
bemászni az első szakaszt, mert az húzósabb állítólag, illetve
sötétben leszünk még. Reggel 3:30-kor kelünk, feltételezem 4-kor
indulunk. 1200 metert fogunk mászni. Úgy tervezzük bárhol járunk,
délben vissza kell fordulni. A hegy hatalmas, végig mászás. Tekintélyt
parancsoló. Épp egy mentés zajlik, nem vagyok túl happy tőle... Itt
röpköd a helikopter a ház-hegy-Zermatt között. Szar érzés kimondottan.
A legnagyobb veszély lehet az útról való letérés, kőhullás, és miután
ez egy gerinc, a kicsúszás. Remélem szép időnk lesz és minden renben
zajlik majd. Furcsa érzés ez, félelmetes ismeretlen. Gondoljatok ránk.
Akkor holnap ha leértünk. Puszi

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

2008. július 23., szerda

Lejövet

Hahó! Kicsit későn, de pár sort írok. Ma semmi extra nem történt.
8-kor felkeltünk, lebontottuk a sátrakat. 10-kor elindultunk,
lejöttünk gyalog a vonatig. Zermatt, egy óra gyors kaja shopping kis
körülnézés. Vettünk gyümölcsöt, meg kb mindent amit megláttunk, én két
napja éhes vagyok... Täsch kemping, vacsora. ZUHANY!! Levettem a
ruhákat amiket három napja hordok... Összepakolunk holnapra, 10-kor
indulunk a Hörnli hüttébe... Folyt köv, aludnom kell.. Puszi

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

2008. július 22., kedd

Túra

Reggel fél 5-kor -8 fokban kimásztam a hálózsákból... Sötétben
megettem a májkrémes kenyeremet, jeges vízben fogat mostam. Max.
comfort. :) Összecuccoltunk, hágóvas, start. Nagyon hideg volt, jó
volt a jóslat, erős volt a szél. Baktattunk felfelé,elég erős
emelkedőkön. A gleccserhasadékok is sokkal nagyobbak. Olyan volt
mintha aknamezőn jártunk volna. Nagyon vártam, hogy felkeljen a nap,
hátha kicsit melegszik az idő. A lábam iszonyúan fázott. Őszinten
szólva rosszul öltöztem, a tegnapi idővel számoltam, alig vittem plusz
ruhát, pedig ez az Alpok második legmagasabb csúcsa. Na nem is
jutottam fel. 4000 meteren semmit nem éreztem a bal lábujjaimból,
bőven -10 körül volt és 40-50-es szél. Az érzetben kb. -22 fok. Egyre
hidegebb lett, és még 400 metert kellett volna a csúcsig, de ketten
végül 4200 méterről visszafordultunk, mert nem akartunk ebben a
túrával lepukkanni. A Matterhorn a cél, ez csak aklimatizációs túrának
indult. Hát, feladni tudni kell...jól tettük. Két embernek is
elfagyott a lábujja, egynek meg az arca. Befagytak az üvegek, nem
tudtak inni, fáj a fejük és hányingerük is van. Sokat kell pótolni,
remélhetőleg elmúlik. Én aludtam délután, mosakodtam, nemrég ettünk.
Holnap lemegyünk a vonatig, majd Zermatt/Täsch kemping. Puszi

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

2008. július 21., hétfő

Tábor

Ismét itt :) A mai nap kellemes volt. Reggel 7- kor keltünk, kaja,
pakolás. Nagyon tiszta napos idő volt, elindultunk a sátorhelyhez amit
tegnap az eső miatt már nem kerestünk meg. Megint nagy zsákokkal 400
meter fel, köveken. Oh, de hiányzott a Tátra érzés. :) Hamarabb
megérkeztünk mint számítottam, pozitívan csalódtam. Sátor/hely
ide-oda. Letáboroztunk idővel. Kicsit ettünk, molyoltunk majd túrázni
indultunk a gleccserre. A legmagasabb napállás miatt a hó vizes volt,
összekötve mentünk, mert elég nagy hasadékok szabdalták. Először nem
vettem túl komolyan, de végül szedtem a lábam rendesen. Oszi bele is
szakadt egy hasadekba. Rossz, mert ha hó borítja vagy egyáltalán nem
látszik, vagy jobban szétnyílt részekből lehet következtetni merre
megy. Meg is álltunk egy mellett gyakorolni a mentést. Nem ártott...
Nagyon tűzött a nap, kevés volt az innivalónk, így nem mentünk tovább.
A táborban kaja, "ki tud nagyobbat fújni a szélmérőbe" játék. :)
Fürjes Csabi 104km/h-val nyert. Már a sátorban fekszünk, kilátás a
Matterhornra. A mai mászóknak szép napjuk volt, egy felhő nem volt.
Most 3200 meteren alszunk, reggel 5-kor indulunk a Dufourspitzére,
4618m. 13 órás túra lesz. No comment. Szép álmokat. :)

--
Sent from Gmail for mobile mobile.google.com

2008. július 20., vasárnap

Monte Rosa hütte

Tehát feljöttünk vonattal egy darabig. Felvettük a zsákokat, és
elindultunk. Egy darabig szintben gyalogotunk, majd átkeltünk egy
gleccseren. Érdekes volt, nekem az első alkalom. Nagy zsákkal mozogni
nem egyszerű, de gleccserhasadékokat átugrani még kevésbé az. Az
egyiknél kicsit kicsúsztam, de Bence lenyomott a földre, hogy ne
csússzak vissza. Átértünk, majd baromi meredek szakasz jött, nagyon
gyakran álltunk. Az alsó 1/3-ban jégeső kezdett esni, majd eső, aztán
már nem is állt el. A házban ettünk, melegedtünk. Azt mondták 7 mm eső
lesz éjjel, és 500 meter szintet kell menni a gleccseren fölfelé, a
sátorhelyhez olyan hasadékokon amiket biztosítani kell. Végül a házban
alszunk, ezt az utat holnap tesszük meg. A gyalogosok is megjöttek,
lassan fogmosás és alvás. Kemény hét lesz, ma átbeszéltünk mindent.
Gondoljatok ránk. Puszi

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

Hm

Nagy örömömre elveszett amit az előbb írtam. Szóval megérkeztünk
Täsch-be(1800m) kb. este 9-kor. Nagyon hosszú volt az út, 8 ülésre
voltunk 9-en a buszban, kicsit kényelmetlen volt. Mindig másnak, mert
cserélgettük a helyeket. Gyorshajtásért megbüntettek a németek 100
EUR-ra, de még istenes volt az 50% túllépésre. Bekúsztunk a campingbe,
sátor, kaja zsák átpakolás. Olyan fáradt voltam, egy alujáróban is
elaludtam volna. Este már beszélni sem volt kedvem. Reggel 7-kor
keltünk, 2x még átpakoltuk a zsákokat, jó nehéz lett . Most a társaság
egyik fele gyalog, a mi páran egy darabig vonattal, majd tovább mi is
gyalog. Aztán találkozunk 2800 meteren a Monte Rose hütténél, majd
felette keresünk sátorhelyet. Este írok. Ja, tűz a nap, a hely
gyönyörű és látszik a hegy. :) puszi

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

2008. július 18., péntek

Matterhorn

Sziasztok!
 
Holnap reggel 9-en elindulunk Svájcba, hogy megpróbálkozzunk az Matterhorn megmászásával.
 
Kis info:
Matterhorn az Alpok hetedik legmagasabb hegycsúcsa, 4478 meter magas. Keleti, északi és nyugati fala Svájchoz, a déli Olaszországhoz tartozik. Első megmászása Edward Whymper nevéhez fűződik 1865 július 14. napján.
 
Treklog google map:
 
 
Ha megérkeztünk Svájcba jelentkezem. igyekszem frissíteni a blogot amikor alkalmam van.
Üdv mindenkinek!
Réka
 
 
 
 

2008. július 12., szombat

Utolsó nap

Tegnap nagyon elment az idő, nem írtam már. Reggel nagy elánnal
elindultunk az utolsó utamnak. Utólag is köszönöm Bélának, hogy
eljött, mert neki már megvolt a kötelező út. Én a bokám miatt egy
napot kihagytam. Felmentünk megint a Zöldtavi csúcs aljába, a Lucas-t
másztuk, vagy valami hasonlót, mert topot nem vittünk és senki nem
tudta merre megy. Azt sem tudom hányas volt, de nagyon tetszett. Az
első hossz ugyan enyhén döcögősre sikeredett, nem voltam képes
normálisan koordinálni a kezem meg a lábam...ettől aztán az agy is
beáll. Szóval nyüszögtem rendesen, de az út végére már nagyon
belejöttem, még bevállaltam volna pár hosszt. Egész nap éhes voltam, a
csúcson töménytelen édességet toltam magamba, amitől a - megint
szuper,de már megszokott- levezető úton olyan hányingerem lett, hogy
le kellett feküdnöm. Kaja, KETCHUPOS TÉSZTA...ÁÁÁÁ... Este táborzárás,
volt kis nézeteltérés, de végül mocsár és pálesz. Már akinek...
Reggeli, rántotta szigorúan kiskanállal. Most itt fekszünk a ház előtt
a kövön, tűz a nap, a nagyok nagyokat másznak, mi meg kutatjuk a kis
hangyákát a falon és izgulunk értük. Még győzködjük egymást a Bélaval,
hogy felkaparjunk e valahová, de még nem döntöttünk. Akárhogyan is
lesz, megint jó volt itt. Köszönöm mindenkinek, hogy gondolt rám és
drukkolt, nagyon fontos volt ez nekem. Bőven van még mit tanulnom, de
nagyon sokat viszek innen megint haza. :) Puszi

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

2008. július 10., csütörtök

Csütörtök

Ez egy nehéz nap volt. Reggeli szalámi+sajt. 8-kor indultunk, másfél
óra gyaloglás után beszálltunk kb. 10-kor 0 fokban az útba. Az első
hosszt én másztam, majd majdnem felváltva. A lábam miatt a
könnyebbeket választottam, de végül a kulcshosszra rábeszéltek.
Kimásztam, megmentettem magamnak a napot. Nem esett ma sem, de szegény
lábujjaimat néha alig éreztem már. Hát. Lejövet. Talán a legrosszabb -
nekem- hosszú, moréna, szikla fel-le. Kb az út végéig tartott minden
erőm, így a lefelé utat nagyon megszenvedtem. Másfél óra, a végén már
csak botladoztam, mindkét lábam remegett. Ha tehettem volna leülök, és
maradok az út közepén. Megérkeztünk, fürdés a 3 fokos patakban. De jól
esik ám nagyon, csak hajat nem tudok mosni :( Rettegtem, hogy
ketchupos tészta lesz a vacsora, de sült löncshús volt krumplipürével.
Plusz a szokásos Doki féle sonka/szalonna mix. Kaja után aztán totál
végem lett, csak reszkettem, mert rázott a hideg. Holnap az uccsó
hajrá, kérem drukkolni szíveskedjenek ;) Sok puszi! Rékakoma a
hegyekből...

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

2008. július 9., szerda

Szerda

Hát, ma itthon maradtam. :( Tegnap lejövetben kicsit kificamodott a
bokám a köveken. Nem nagyon vettem tudomást róla, mert hamar elmúlt.
Este ücsörgés után felálltam, újból nyekkent egyet...na ez rosszabb
volt. Éjjel mentem pisilni, rá sem bírtam állni. Reggelre azért jobb
lett, de megszavazták a fiúk, hogy maradjak inkább, pihentessem. 5
perc múlva nem láttam őket, nagy lelkesedéssel elrohantak :) Én ezzel
a lendülettel visszafeküdtem, és 1-ig aludtam. Esett amúgy jóformán
egész nap, hol hó, hol pedig eső. Jól jött ki. Jenőék kétszer futottak
neki egy útnak, de az eső miatt épp másodszor ereszkednek vissza. Még
nincsenek itt. Vacsora után körbesétáltuk a tengerszemet, úgy néz ki
megint működik a lábam. Knédlis lecsó volt, nem szeretem nagyon.
Holnap reggel 7-kor start. A Nap útját másszuk holnap, 7 hossz. Puszi, puszi mindenkinek!
--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

2008. július 8., kedd

Kedd

Hahó! Kicsit későn van már csak most jutok ide. Minden rendben.
Reggeli 7-kor, tojás, sajti kenyér. Indulás viszonylag hamar, de a
Béla így is toporgott, nála hamarabb nehéz elkészülni... :) Lelkileg
nem készültem fel a beszállásra, 1 óra, moréna lejtő fel...atom
meredek. Nekem. Tökig izzadtam, csak orkán erejű szél fújt. 7 hossz,
4-es. Jó volt, köszönöm a sok energyt, szükség van rá. :) Az utakról
majd részletesen akit érdekel, képekkel. Ma csak az első hosszban
féltem, jobb volt mint tegnap. A kitettség nem zavar már annyira, néha
azért mégis eszembe jut hol járok. :) Gyönyörű hely így nyáron is. Ma
sem esett, ez nagy szerencse, mert ez erre ritka. Állítólag. Holnap
hamarabb jelentkezem, bár hosszú nap lesz. Ezer puszi mindenkinek,
köszönöm, hogy gondoltok rám. _

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

2008. július 7., hétfő

Vasárnaphétfő

Hahó Mindenkinek! Remélem eljut amit írok. Tegnap sikeresen felértünk
a házhoz, nem volt egyszerü, de kíméletesebb mint télen. Talán a
legrosszabb benne, hogy jóformán végig köveken kell menni, így a
térdnek, bokának fárasztó, és figyelni kell. 3 óra alatt pihenővel
teljesítettük a 2:45-re kiirt utat, tehát ok volt. Este vacsi,
megbeszélés. Reggel 7 kaja rántotta. Sík ideg voltam, 2 falatot ettem.
Gyaloglás a beszálláshoz kb. 1 óra kis füvön , majd hatalmas köveken.
Kiértünk egy pillérre, Réka mássza elől, fasza, jól bírom a
kitettséget... Kis pityergés (este sem maradt el), toporgás, los
geht's. Jaaaaj, ez jó. Volt pár vicces fellépés, hát igen, el kell
hinni. Az első hossz után, VIGYÁZZ KŐ, majd kiderül: nem kő,az én
fényképezőm, kinyílt a tok és kiesett... Jövés-menés..rég
feladtam..lent megtalálják , még az akkut is. Display, lencse ok,
működik. Ezúton gratula a NIKONnak, 50 m sziklán pattogás, kis
karcolásokkal megúszta. Éljen, csak a card nincs meg... Jajmilesz?
Semmi az is meglett , a fiúk lejövetben visszamentek keresni.
Naszóvalize. 6 hossz meglett. Lejövet horrorbrutál. 2 út, kis hó,
moréna, majd a nagy sziklák megint. Hazaértünk, fürdés a patakban, kb.
3 fokos. Doki féle elővacsi majd, kaposztaleves és bukti. Puszi

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com