Arco - első nap a mászóparadicsomban

A szuper síelés után kedden este 9 körül érkeztünk Torbole-ba. A csapat többi része éjfél körül futott be. Kicsit sörözgettünk, belaktuk az apartmant. Szerdán egy hatalmas reibung táblán kezdtünk Corno di Bo-nál. Érdekes ez a technika, a reibungra főként az a jellemző, hogy nincs se lépés se fogás. El kell hinned, hogy a cipőd jól  tapad.... háááát, nem könnyű... Elsőre jókat mulattunk a próbálkozásokon, video is készült. Négy hosszt másztunk, a végére belejöttem, kellemes volt. Gyönyörű kilátás a Garda tóra és Torbolere. 
Este ezerrel mászócipő vásárlásba keztünk a legendás arcói sportboltokban. Vettem egy Scarpa cipőt, a neve Force, nagyon kényelmes. Így néz ki:

 A régi cipőm mindkét orra lyukas, már 3 éve hordom, megérdemeltem egy újat. Szóval...may the force be with me :))
Este beültünk egy étterembe, grillezett marhát ettem. Végre hús, de talán inkább az a
lényeg, hogy nem tészta volt a vacsora...szombat óta paradicsomos spagettit ettünk minden este...

A kedd szuperül sikerült, fantasztikus idő volt, pár képet közzé is teszek erről. Napsütés, 1 méter friss hó... mit kívánhat még egy síelő?? :)

Helló Mindenkinek, végre egy McDonaldsban elcsíptem egy kis netet :))

Lassan túl vagyunk az októberi síelésen... ami elég extra, mert tegnap 80 cm hó esett 1000 m felett. Amikor megérkeztünk szép őszi táj fogadott Fügenben, majd vasárnap éjjel elkezdett havazni és tegnap 18:00 körül állt el. Kocsival fel sem tudtunk menni Hintertuxba, visszafordítottak a rendőrök. A táj olyan lett mintha két hónapot ugrottunk volna az időben. A pályákon tegnap délután tiszta szűzhóban síeltünk. Peti sajnos vasárnap délután elesett, megrándult a térde a Pisten Bully hozta le, mert alig tudott járni. Tegnap az apartmanban maradt, ketten mentünk Peevel. Tudtuk, hogy elég ítélet idő lesz -10 és 40-50-es szél, így déltől síeltünk, és befizettünk egy gleccserhasadék bejárásra. 2007-ben fedezte fel egy túrasíző, és 2008 óta látogatható. Sajnos fotózni nem nagyon lehetett. Egyrészt nem volt szabad, másrészt a fényviszonyok sem voltak megfelelőek. Azért elég egyedi élmény volt.

Az apartman amiben laktunk elég extra volt, kétszer akkora lakosztályt kaptunk mint amit foglaltunk. Korábban már jártunk itt a Kostenzer Familiánál, megint szuper volt minden, mondtam a "csajnak" még találkozunk. Most is arról győzött meg a környék, hogy vissza kell térnem. 

Most kitettünk Petit az innsbrucki állomáson ( úgy döntött nem jön le Olaszországba), még 11:45-től síelünk egyet, aztán irány Arco, ott találkozunk a többiekkel.

Ha tudok teszek fel képeket, most rohannom kell síelni :)) Süt a nap!!

Tihany - Szántód- Tihany

Négyszer terveztem el, kétszer nekifutottam és egyszer végre megcsináltam. Péterék két két napos Balaton kört terveztek. Szombat 147 km, vasárnap 60 körül. Én csak koca bringás vagyok a többiekhez képest, így a vasárnapi rövidebb etapra vállalkoztam csak. Jól tettem :) Főleg, hogy szombaton nagyon peches napom volt... jutott belőle vasárnapra is... itthon felejtettem a telefonomat, a memória kártyát a fényképezőből...de végül minden jól alakult. :)

Reggel 9-kor találkoztunk Tihanyban, úgy terveztük, hogy a 09:30-as komppal átmegyünk Szántódra és onnan vissza. A kompot lekéstük öt perccel, így Tihanyból indultunk. Igazi gyönyörű őszi nap volt, ragyogó napsütés, fantasztikus színek nyugodt víz és part. A bringaút az északi parton nagyon szép kis fasorokon visz, néha egészen a part mentén, néha feljebb. Kenese előtt kicsit lemaradtunk Petrával és Pannival, (találtam egy memória kártyát a fényképező tokban, így megálltam néha fotózni) de amúgy is nyugis tempóban haladtunk. Péterék beültek egy pizzériába, majd csatlakoztunk hozzájuk. Ücsörögtünk, napoztunk, palacsintáztunk, fotózunk a parton vagy egy órát, majd jól belakva visszaültünk a bringára. Egészen a Balaton csücskében még sosem voltam, feljebbről lehet látni a tavat, onnan kicsit tényleg olyan mintha tenger lenne. 

Egész jól haladtunk, de mikor elértünk Siófok üdülőtelephez kicsit belassultam, és ráadásul nagyon hosszú és viszonylag unalmas szakasz következett. Siófok lélektelen, totálisan oda nem illő apartman lakóparkjai mellett tekertünk.... Lemaradtam a többiektől, úgy éreztem ezerrel tekerek, de fele annyit sem haladok...  néha bevártak, hogy ne érezzem magam egyedül, én meg igyekeztem, hogy azért tudjunk haladni. Kb. 10 km volt ilyen (elég hosszú 10 km) aztán már éreztem a végét - a fenekemet már nem - és végül ISMÉT lekéstük Szántódnál a kompot, most is alig 12 perccel. A 17:00 -kor indulóval mentünk vissza Tihanyba. 50 perc lazulás után vissza kellett ülni a nyeregbe, hogy felmenjünk a dombra a kocsikhoz, na ez volt az igazán durva!! Sőt,azt hittem nem is sikerül. Persze felértünk, behajtogattuk a bringákat a kocsiba és irány Füred. Bergmann, francia krémes. "A" francia krémes. Megérdemeltük mindannyian, főleg akik két napot küzdöttek. 

Nagyon szép volt, örülök, hogy csatlakoztam a többiekhez. Többet kell bringáznom, hogy bírjam a nyeregben ülést és jövőre talán lenyomom a teljes kört. 

Csopak

Hétvégén két, számomra nagyon fontos dolog történt. Az egyik, hogy láttam a Balatont. A másik, hogy grillezhettem. Gyerekkoromban sok időt töltöttem a Balatonnál, szeretek időnként (de évente egyszer mindenképp) visszatérni. Az elmúlt pár évben a Balaton déli partjára jártunk Lellére. Most extra élmény volt a 71-es út, tiszta nosztalgia... Panniék nyaralójában voltunk, Csopakon. Nagyon nyugis volt így utószezonban. Szép, rendezett minden. Szombaton sajnos egész nap csak a teraszon ültünk és beszélgettünk, mert esett az eső. No nem volt gond, mi elméletben mindig megoldjuk a Világ összes problémáját - ha nem is sikerült még, erősen próbálkozunk vele :)
Este SZUPER grillezés volt, amire egész nyáron vágytam. Hamar vége lett, mert kevés kaját sütögettünk, de nagyon boldog voltam vele. Ettünk, boroztunk, pihentünk.

Vasárnap szép napsütés volt, de csak 21 fok. Hosszas reggelizgetés után, rövid strandolás, villám fürdés. Vicces volt - feküdtünk a napon, majd ha bejöttek a felhők kaptam magamra a pulcsit. 

Kellemes, nyugis hétvége volt. Csomó szép emlékem előjött, mindenféle korszakokból.....fürödtem bennük, közben igyekeztem magamba szívni az illatokat és színeket, hogy tartalékoljak jövő nyárig.

Az ember aki a legtöbbször nem jutott el az Ortlerig

Na, ez vagyok én...

A cuccok természetesen nem száradtak meg. Reggel egy órát töltöttünk azzal, hogy hajszárítóval szárítgattuk a ruhákat, de sajnos nem volt túl hatékony. A háznéni összehúzta szemöldökét, bepakoltunk a kocsiba és irány Olaszország. Ködös esős idő az maradt. Útközben javasoltam, hogy ugyan járjunk már utána milyen idő lesz a következő napokban, és sajnos Krisraichu rossz hírekkel szolgált... Eső, hóesés mindenhol. Így hát harmadszorra sem jutottunk fel az Ortlerre. Hazajöttünk. Nem vagyok túl happy, hogy idén a második szabadságos hetem megy tönkre az időjárás miatt. A Jodlerbe beszállni kétséges időjárási viszonyok közepette nem tűnt makulátlan ötletnek, de ha nem tesszük még az is elmarad.

Königsjodler

Hétfőn reggel 6-kor terv szerint elindultunk. Keddre terveztük a
klettersteiget, de miután esőt ígértek - és ez egy rugalmas túra, mi
pedig még rugalmasabbak vagyunk - úgy döntöttünk egyből nekivágunk.
13:00-kor értünk a parkolóba, gyors pakolás. A beszállás 800 méter
szint: út, mező, szikla. 14:30-kor találkoztunk két hegyimentővel,
megjegyezték a Jodlerhez késő van. Mondom: fent alszunk. Akkor is
késő. Ok, ez van. Tűző nap végig, utálok így gyalogolni. Téli
bakancsban, hátizsákkal. Máskor napi programnak elég 800 szint, de
végül 15:45-kor beszálltunk a 1700 m hosszú (900 m szint)
klettersteigbe. Akkor még sütött a nap... Gyülekeztek a felhők, ami
egy fém drótkötélpályán kimondottan nem öröm. Béla valószínű napszúrást kapott, nem volt túl jól. Én csak a vihartól paráztam. Elkapott először egy
jégeső, majd 20 perc múlva egy komolyabb eső, ami többé nem állt el.
Az utolsó D szakasz előtt van egy menekülő, mentünk is. Gondolkodtunk
még felmenjünk a Matrashausba a Hochkönig csúcsra, de MÉG 550 szint
lett volna. Tehát lefelé indultunk. 200 m. Eső eláll. Mégis fel? Nem,
már le. Elég szar a levezető út, közben újra esik ezerrel, a víz folyt
le mindenhol. Szerintem én így még soha nem áztam el.

Közben köd, elég morci idö volt. 1200 méter szint lefel, elég megterhelő.
Köveken, mezőn, fenyvesben, tehén legelőkön és főként sárban.
21:30-kor értük el a főutat. Sátrazást terveztünk, de mindenünk vizes
volt. Így a szemközti panzióssal alkudoztunk és ott aludtunk. A szoba
kb. menekülttábor lett, minden elázott a zsákban is, kiteregettük
hátha megszárad...

Saját mobilkészülkemről küldve

Egy túráról, ami úgy néz ki nem marad el -

- mert most úgy tűnik, hogy:

szombaton (holnap) elmegyek 80 km bringázni. Tihany-Szántód kör (ha nem esik)
vasárnap pakolok
hétfő reggel indulás, hogy
kedden megmásszuk ezt a klettersteiget a Hochkönigre: http://www.youtube.com/watch?v=8vOsw86f8XE
még aznap átmegyünk a kb. 250 km-rel arrébb Sulden-be majd
szerdán felköltözünk a Julius Payer menedékházba (3029m)
Csütörtökön megmásszuk az Ortlert (3905m) a normál úton:

Majd még csütörtökön hazaindulunk, de nagy eséllyel valahol egy kempingben alszunk és pénteken egyszercsak hazaérünk.

Ezek a tervek.
Ember tervez, Isten végez.

Nomeglátjuk.

Rafting Szlovénia

Végre!!!! 5 év után eljutottam raftingolni. (na jó, ez még Pünkösdkor volt, csak lassan születnek a postok)
Köszönet Pee-nek a szervezésért - tapasztalatból mondom - nem lehetett egyszerű dolga.... Szokásos csütörtök esti őrjöngős pakolás, kapkodás, éjjel 2-kor fekvés. Pénteken indultunk, munka után/közben...Mindig megfogadom, hogy eeeeeezt nem. Hiába. Francba a fogadalmakkal. ;) Este 10-re értünk Bovecbe, (Szlovénia) a kb. 8 utcából álló falucska összes utcáját bejártuk mire megtaláltuk az apartmant és kiraktuk az ott lakókat, majd mint "kemény mag" elindultunk a kempingbe. Sötétben sátor állítás, Doki-féle kolbászos 22:00 órai enyhe esőben. Reggel szuper napsütés és gyönyörű táj fogadott. Szeretem az ilyen meglepetéseket. Gyülekeztünk a recepciónál, megkaptuk a neoprén ruhákat és biztonsági és villám evezős oktatáson vettünk részt. Majd a kempingtől feljebb lévő folyószakaszhoz autóztunk, onnan eveztünk vissza. Fogalmam sem volt mi vár rám, még egy ladikban sem ültem eddig. Na jó, abban talán... de evezni... 11-től este 6-ig mentünk. Az elején a limányokba (limány= folyómenti öblökben vagy egy-egy nagyobb szikla mögött kialakuló ellentétes irányú sodrás) való kiállást illetve alapvetően a trekek és kajakok irányítását gyakoroltuk, ezzel támogatva a nagyobb túlélési esélyt. Majd minden húzósabb részt átbeszéltünk, izgultunk magunkért és persze egymásért. Extra "betétek" is voltak, hídról, szikláról ugrálás. 6 fokos a víz ugyan (télen és nyáron is), de a ruha tényleg jó védelmet nyújt a hideg ellen, a lényeg, hogy még a nap kezdetén megmártózz... Este a túravezetők grillpartit rendeztek nekünk, evészet, ivászat ezerrel. Jó nagy dzsembori volt. Vasárnap a kempingtől indulva eveztünk, a nap második fele extra adrenalin élményt hozott (aki nem vállalta be menekülhetett még előtte), gyakorlatilag végig ordítottam, de nem hatottam meg senkit. :) Pszichésen eléggé lefáradtam, így maradtam a kempingben míg a fullextra bevállalós csapat egy szurdokba ment kajakozni. Mi ezt hétfőn teljesítettük, Endru a vizi guru Petrát és engem beültetett egy mini raftba (zsömlébe) és határozott utasításait követve (bal oldal húz, jobb oldal pihen, bal oldal evez, mindenki evez, húz- húz-húz) leeveztünk a vizen. Fantasztikus látvány és élmény volt minden szempontból. Endru és "Vidra" Atti (akiről azt hittük egy napig, hogy Gyula) a két túravazetőnk maximális élményt szerettek volna nyújtani ami tökéletesen sikerült nekik. Szívüket-lelküket beleadták. Minden apró érdekességre és szépségre felhívták a figyelmünket, evezés közben maximális biztonságban érezhettük magunkat, mindig ott voltak előttünk, mögöttünk a dobókötéllel. Volt rá szükség, páran ijesztően nagyokat borultak, úsztak a hideg vízben. Azt beszéltük augusztusban / szeptemberben visszatérünk. A végén - hogy a túravezetők is szórakozzanak kicsit - meg kellett csinálnunk a "raftos avatást" : evező a lapáttal felfelé, szemed a bal sarkán, 10x körbeforogsz, evező letesz és átugrod. Szép volt, várom a képeket. Addig pár abból amit én csináltam.

Megérkezett a tavasz, kimentünk a Mátrába. Az idény első mászását Báránykőre terveztük,

de egy pillanatra nem figyeltem oda, és Csókakőn kötöttünk ki... Szegény Béla az eredeti terv szerint a szemközti szikláknál várt, de kihasználtuk Panni minimális térerejt és átcsalogattuk magunkhoz.

Óvatos duhaj voltam, hisz talán januárban másztam legutóbb, de "koca" mászóként is jól éreztem magam. Szép időnk volt, előre elterveztem, hogy fényképezgetek is, de a memória kártyát itthon hagytam, így kb. 10 képet csináltam. Milán kedvéért felrakok párat. Javaslom mindenkinek, ha Pásztón jár, menjen be a "Kávéháznak" álcázott cukrászdába. Sokkot kaptam, olyan jó volt :)