óra gyaloglás után beszálltunk kb. 10-kor 0 fokban az útba. Az első
hosszt én másztam, majd majdnem felváltva. A lábam miatt a
könnyebbeket választottam, de végül a kulcshosszra rábeszéltek.
Kimásztam, megmentettem magamnak a napot. Nem esett ma sem, de szegény
lábujjaimat néha alig éreztem már. Hát. Lejövet. Talán a legrosszabb -
nekem- hosszú, moréna, szikla fel-le. Kb az út végéig tartott minden
erőm, így a lefelé utat nagyon megszenvedtem. Másfél óra, a végén már
csak botladoztam, mindkét lábam remegett. Ha tehettem volna leülök, és
maradok az út közepén. Megérkeztünk, fürdés a 3 fokos patakban. De jól
esik ám nagyon, csak hajat nem tudok mosni :( Rettegtem, hogy
ketchupos tészta lesz a vacsora, de sült löncshús volt krumplipürével.
Plusz a szokásos Doki féle sonka/szalonna mix. Kaja után aztán totál
végem lett, csak reszkettem, mert rázott a hideg. Holnap az uccsó
hajrá, kérem drukkolni szíveskedjenek ;) Sok puszi! Rékakoma a
hegyekből...
--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com
1 megjegyzés:
Hello Édikém!
Jajj, ez brutál nap lehetett! Ma majd valami különleges energy-t kapsz, minden tőlem telhetőt megteszek. Szerintem a mai napod volt a legnehezebb, holnap már biztosan sokkal könnyebb lesz. Utána majd jössz velem jógázni és nem röhögünk az ooorrlyuuuukon.
Pukkancsok, Pannicska
Megjegyzés küldése