Csúcstámadás

Első sorban szeretném megköszönni a sok szülinapi sms-t. Nem volt
egyszerű nap :) Reggel 3:30-kor keltünk, 4:30-kor szálltunk be az
útba, természetesen még sötétben. Roham léptekben haladtunk, 250 m
szintet tettünk meg egy óra alatt. 4002 meteren Solvay ház, ott
megálltunk reggelizni. Kicsit rosszul lettem, hányingerem volt és
remegtem. Próbáltak etetni, itatni. Szörnyű volt, de segített. Fél óra
után haladtunk tovább. Az út végén fix kötelek is vannak, elég
izmozós. Pont mire azt hittem volna vége, még várt egy hómező...
11:15-kor értünk fel. Pár perc fent, elég erős szél volt siettünk le.
A lefelé út horror volt. Majdnem 12 órát másztunk lefelé. Iszonyú
lassan haladtunk, sokat kellett várni másokra is. Nagyon sok volt, úgy
éreztem soha nem érünk le. Besötétedett már mire leértünk. Kb. 20
percre rá jég kezdett esni. Nagyon szerettem volna még tegnap lemenni
Zermattba, de eselyünk sem volt. Az utolsó felvonó lement 4 óra után,
és így 1200 meter lemászás után még le kellett volna gyalogolni még
kb. 1600 szintet. Szóval itt maradtunk a Hörnli hüttében. Már
összepakoltunk, megyünk le. Eszünk Zermattban egy sült kolbászt,
kiülünk a főtérre. Még megy a "vita" a hazamenetel miatt.- Szóval túl
vagyunk rajta, egyenlőre nem tudok mit mondani, még kavarognak bennem
a dolgok. Elég megterhelö volt, főleg a lejövet. Nem mondom, hogy túl
élvezetes volt, a végén már sírdogáltam is, annyira kilátástalannak
láttam a helyzetet. Ez volt az első ilyen mászásom, örülök, hogy
sikerült. Most leginkább fürdeni szeretnék, és, hogy ne fájjon
mindenem. :) Köszönöm mindenkinek, hogy gondolt ránk. Puszi

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com